Minden nap biciklivel mennének iskolába - mi az a bicibusz, és hol tartanak a hazai szervezők?

Egyszerre több problémára is gyógyírt kínál egy biciklis mozgalom, amikor a gyerekek felnőtt kísérőkkel együtt eltekernek reggel az iskolába. Ez röviden a bicibusz, amelyhez már itthon is több városban lehet csatlakozni. A Barcelonából világhódító útjára induló kezdeményezés (a bici spanyolul biciklit jelent) jó hatással van a gyerekek mentális és fizikális egészségére, közösségépítő és csökkenti a dugókat mind az utakon, mind az iskolák előtt. Utóbbival nemcsak időt lehet nyerni, hanem környezetvédelmi szempontból is pozitív változás. A hazai bicibuszok a téli pihenő után ezekben a hetekben indulnak el újra. A szervezők közül többen annyira lelkesek, hogy a heti egy helyett az összes iskolanapon így közlekednének.

Vajon lehetne még több településen ilyen biciklis program? Milyen kihívásai és feltételei vannak a szervezésnek? Milyen kapcsolódó sikereket tudnak felmutatni a hazai szervezők? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat, amihez a pécsi, a kiskunfélegyházi és a törökbálinti bicibusz szervezőivel beszélgettem, illetve a Magyar Kerékpárosklub is megosztotta a tapasztalatait. Az iskolai dugókhoz egy jelenleg is futó kutatás részeredményeit is bemutatom, amelyben azt vizsgálják, hogy a gyerekek milyen közlekedési eszközzel mennek, és ha választhatnának, mivel mennének reggel az iskolába. Meglepő válaszokat kaptak.

Magam és a cikkhez megszólított egyik interjúalanyom is egy nlc-s (Nők Lapja Cafés) videóból hallottak először a bicibuszról. A Pécsi Bicibuszról készült miniriport a Pécs belvárosában tekerő vidám gyereksereggel és a főszervező, Simon Wintermans lelkes programbeszédével megkapó élmény. A videó pozitív hangulata ráadásul ragadós, nem véletlen, hogy másokat is aktivizált. 

Wintermanst a pécsiek jól ismerik, a holland művészettörténész több évtizede a város aktív civil polgára. De az országos médiában is többször szerepelt már, először talán 2010-ben, amikor az azévi Európa Kulturális Fővárosai (Pécs - Essen - Isztambul) közti utat letekerte biciklivel. Későbbiekben ellenzéki tüntetés szervezőjeként került be a hírekbe. A Pécsi Bicibusz megvalósítása 2022-ben jutott eszébe, miután olvasott egy külföldi oldalon a spanyol ötletről. Rövid szervezés után, még abban az évben az egyik általános iskola igazgatójával, Helstáb Ákossal sikerrel el is indították az első hazai bicibuszt. (A kezdetekről a podcastban is mesélnek.)

A bicibusz története

A bicibuszhoz elég, ha van egy lelkes szervező? Rövid válasz: hosszú távon nem.

A pécsiek története rímel a bicibusz alapító történetére is (ld. A bicibusz története keretes írást), miszerint ez egy alulról jövő, önszerveződő kezdeményezés, ezek az erősségei is. Lelkes, elkötelezett szülők indították el Barcelonában, és a pécsi mellett a többi hazai példából is az derül ki, hogy ott működik sikeresen, ahol a szervezői csapat magját a szülők képezik. (Simon Wintermans is négygyerekes apa, a bicibusz legkisebbik gyerekét érinti.) 

*A teljesség kedvéért: a másik pécsi alapító szervezőnek, az intézményvezető tanárnak Helstáb Ákosnak is négy gyereke van.

Nem mellesleg ugyanez a tapasztalata a legnagyobb hazai kerékpáros szervezetnek, a Magyar Kerékpárosklubnak is, akik amolyan bicibusz nagykövetként népszerűsítik idehaza a programot. Az Aktív Magyarország* anyagi támogatásából megvalósuló Bringázz a munkába! kampányukba illesztették bele a bicibuszt, honlapjukon számos hasznos segédlet, leírás található, illetve a bicibuszos kezdeményezéseket kiegészítőkkel (matrica, zászló, láthatósági karcsapó stb.) is támogatják. Nemcsak a népszerűsítő, hanem a szervezői oldalra is időnként beállnak, és innen a tapasztalatuk, hogy ha nem csatlakoznak hozzájuk szülők, akkor a bicibusz csak egyszeri esemény lesz az adott település, városrész életében. 

Ezzel el is érkeztünk a bicibusz szervezés talán legnagyobb kihívásához, a szülők aktivizálásához. 

„Az a legnehezebb, hogy a gyerekekért felelősséget kell vállalni, és ezt kevesen merik bevállalni"

- mondja Kádár Melinda, a Kerékpárosklub sajtóreferense. Ez részben érthető is, hiszen a szülők nem biztos, hogy tudják, hogy a rájuk bízott gyerekek mennyire tudnak biciklizni, vagy mennyire ismerik jól a közlekedési szabályokat. A Kerékpárosklubnak a bicibuszos programjaikkal éppen az a célja, hogy megmutassa, hogyan érdemes elkezdeni a szervezést, mire kell odafigyelni. Majd miután a szülők megismerték és kipróbálták a bicibuszt, vegyék át tőlük a kezdeményezést, ehhez viszont szükség van felelősségvállalásra is a részükről. 

A pécsiek mellett felvettem a kapcsolatot a kiskunfélegyházi és a törökbálinti bicibuszok szervezőivel is. Kiskunfélegyházán a helyi bringabolt tulajdonosai indították útnak a bicibuszt. Kürti Mártát és férjét, Simon Szabolcsot a pécsi Simonhoz hasonlóan a helyi közösség jól ismeri, úgy is, mint aktív bicikliseket. De nemcsak az üzletük miatt, hanem mert ők az alapítói a Kiskunfélegyházi Amatőr Kerékpáros Klubnak is. (Az üzlet mottója is: „Nem csak egy kerékpárbolt”.) Heti rendszerességgel, tíz éve szerveznek kerékpáros programokat és túrákat, nekik köszönhetően erős kerékpáros közössége lett a városnak. (A Facebookon közel 400-an követik őket, a klubnak saját meze is van.) A Kiskunfélegyházi Bicibuszt 2023 őszén indították el, és egyértelműen a pécsiek voltak az ötletadók: Kürti Mártának többen is átküldték az nlc-s videóriportot, ekkor gondolták úgy férjével, hogy miért ne vágjanak bele ők is.

Törökbálinton Szalai László, a Magyar Kerékpárosklub helyi szervezetének vezetője kezdeményezte a bicibuszt, szintén 2023 őszén. Maga a helyi szervezet is tavaly alakult meg a kezdeményezésére, elsősorban az motiválta, hogy aktív biciklisként napi szinten szembesült a település kerékpáros infrastruktúrájának hiányosságaival. „Talán 12 méter kerékpárút van a városban” - fogalmazott. Amikor felvetette a bicibusz ötletét a klubtagoknak, rögtön többen is jelentkeztek a szervezésére. A program koncepcióját pár hét alatt összerántották, és sikerrel elindult itt is a bicibusz 2023 őszén.

Ezek szerencsés indulások, mert a Magyar Kerékpárosklubnak egyébként nehézséget szokott okozni a szülők elérése. Az iskolák, önkormányzatok lehetnének a kapocsok, de ahol eddig próbálkoztak, kevés helyen találkoztak nyitottsággal - tudom meg a szervezet sajtóreferensétől. Eddigi legsikeresebb bicibuszos programjuk Zuglóban valósult meg, ahol korábbi munkáik miatt már jó kapcsolatot ápoltak az iskolákkal. A mobilitási hétre szervezett sulis bringajáraton több száz gyerek, szülő, tanár és kísérő vett részt. Leírásuk szerint ez volt az első budapesti bicibusz, - országosan a verőceiek az elsők -, a programot idén májusban újra megismétlik. 

Mielőtt jobban elmerülök a bicibuszozás részleteiben, megmutatom, hogy a reggeli sulis biciklizés milyen nagyobb képbe illeszkedik bele. Miért lehet hasznos a városnak, a programban nem résztvevő lakóknak is, ha náluk is működik egy bicibusz? A tanítási napokon tapasztalható reggeli közlekedési káoszra milyen problémák rakodnak még rá.

Dugók az iskolák körül

„Ha megkérdezünk 100 iskolaigazgatót vagy 100 szülőt vagy 100 gyereket, hogy van-e valamilyen problémája az iskolai közlekedéssel, akkor abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a reggeli autóáradat az iskola körül, az problémás” - fogalmazott Bereczky Ákos építőmérnök, mikromobilitási szakértő. Bereczky közel 10 éve foglalkozik iskolai mobilitással, a témával korábbi munkaadójánál, a BKK-nál találkozott először, ahol a fővárosi kerékpározás stratégiai koordinációs feladatait látta el. A megállapítása viszont nagyon friss adatokra épül, mostani munkahelyén a közlekedés- és településfejlesztéssel foglalkozó Értékterv Kft.-nél kollégájával, Barna Zsolttal éppen azt vizsgálják, hogy a gyerekek - évfolyamokra bontva - hogy jutnak el az iskolába: gyalog, biciklivel, rollerrel, autóval vagy tömegközlekedéssel, és egyébként mit preferálnának. (Az Értékterv kutatásáról további részletek a Hogyan készül az Értékterv kutatása? keretesben.)

A reggeli dugó problémáját a megkérdezett bicibuszozók közül a pécsiek is kiemelték. 

„Egyszerűen elképesztő dugók vannak a városban, különösen itt a belvárosban reggel. Tehát tényleg élhetetlen az egész” 

- mondta el az Új hullámok podcastban Helstáb Ákos, a Ciszterci Nevelési Központ vezetője, amely intézményhez mások mellett a Szent Margit Általános Iskola is tartozik. Helstáb a bicibuszt egy nagyon jó alternatív megoldásnak tartja a dugók megszüntetésére.

Bereczkyék (Értékterv) témáról tartott előadása kompaktul felvázolja a problémakört. E szerint az iskolák környezetét jellemző sűrű autóforgalomnak számos közvetett és közvetlen negatív következménye van, többek között:

• Balesetveszély. 
• Légszennyezés, zaj.
• Kevesebbet mozgó, 
  • kevésbé önálló,
  • és kevesebb személyközi interakcióban részt vevő gyerekek.
• Negatív minta (az autózás válik normává).
• Zöldfelület sérülése, csökkenése.

Ezeknek a negatívumoknak a többsége motivációkká fordítva - dolgok, amiken jó lenne változtatni - megtalálhatók azoknál a bicibusz szervezőknél is, akikkel beszéltem. Ez azért érdekes és fontos, mert a kutatás eredményei jól támogathatják a bicibuszos kezdeményezéseket is.

A Magyar Kerékpárosklubosok is, amikor bemutatják a bicibusz ötletét egy iskolában vagy egy önkormányzatnál, azzal érvelnek mellette, hogy a gyerekekre többszörösen jó hatással van, ha betekernek, és nem passzívan (autóban, buszon ülve) érkeznek az iskolába. Bizonyításul egy dán kutatást szoktak idézni, ami úgy találta:

„négy órával azután, hogy beültek a padba, azoknak a gyermekeknek, akik gyalog vagy kerékpárral érkeztek iskolába, 8 százalékkal magasabb volt a koncentrációs szintjük, mint azoknak, akiket autóval vittek”.

De kiemelik azt is, hogy útközben egészen más élményben van része bicikliző, és más az autóval érkező gyerekeknek. Az interneten e kapcsán kering is egy gyerekrajzpáros, amely egy ide vonatkozó tanulmányban szerepelt.

A koncentrációjavulás és az élményfaktor szempontjai mellé harmadiknak a pécsiekről készült videó címét idézem: „Ne csak anyataxik legyünk”. Ezt Simon Wintermans mondta, aki nevelési okból is jónak tartja a bicibuszt, mert az támogatja a gyerekek önállóbbakká, strammabbá válását, egyben kiszabadítja a szülőket a reggeli taxis pozícióból. „Ebből snowflake* lesz az egész felnövő generáció, és az is baj. Amikor mi mentünk Hollandiában a '70-es években minden nap az iskolába, ott a holland klímában az öt napból kettőször esett az eső. Nem volt kérdés, mentünk akkor is. Nem volt más, de nem is gondoltuk, hogy ez nagy baj. Persze jobb volt, ha sütött a nap, de megszoktuk” - fogalmazott a podcastban. 

* A snowflake - hópehely - kifejezést pejoratívan a túlérzékeny, kényeskedő gyerekekre használják. A kifejezés a Harcosok klubja könyvből/filmből került be a köztudatba, az 1990-es években születetteket tartották az idősebbek túlérzékenynek.

Kürti Márta a kiskunfélegyházi szervező is hasonlókat fogalmazott meg. A bicibusz arra is alkalmas, „hogy (a gyerek) eltanulja a nagyobbaktól vagy a körülötte lévőktől azt, hogy hogyan kell egy úttesten átkelni, hogyan kell egy zebrán átmenni. Hogyan kell (valahová) időben odaérni, megtervezni az egészet, megfelelően felöltözni, tehát önállóságot ad szerintem. Egy olyan életszemléletet nyújthat ez a heti egy alkalom is, ami minél kisebb gyerekkorban beépül vagy megérint egy gyermeket, annál jobb” - véli Kürti. Hozzátette, hogy ezek mellett az egyik legfontosabb céljuk a környezettudatos életmód megismertetése, vagyis, hogy nemcsak autóval, hanem kerékpárral is lehet közlekedni egy városban. 

Az alsós biciklizne, de autóval viszik, az idősebb meg pont fordítva

A legtöbb bicibuszos programban a jellemző korosztály a 6-tól 13 éves. Így van ez alapító barcelonaiknál, de a hazai szervezők is erről meséltek. Ezzel kapcsolatban az Értékterv kutatásának van egy érdekes adata: 

„az első öt évfolyamon, tehát 10-12 éves korig a gyerekeknek a 70-80%-a azt mondja, hogy ha választhatna, akkor gyalog, biciklivel, rollerrel, azaz olyan módon menne iskolába, amit önállóan tud csinálni. Utána 6-7. osztálytól 12.-ig ez a szám brutálisan süllyed. A gyerekek főleg autóval, kisebb részük tömegközlekedéssel akar iskolába járni”

- mesélte Bereczky Ákos. 

A szakember hozzáteszi: „Nem biztos, hogy minden igényt ki kell elégíteni”. A kutatásuknak a célkitűzése sem ez. Szerinte azt kell eldönteni, annak az x százaléknyi autósnak, - ami az eddigi eredményeik szerint általában kevesebb, mint 50 százalék -, a kényelme fontosabb annál, mint az, hogy az összes gyerek milyen levegőt szív be, amíg eljut az iskolába? (Az összes gyerek számít, mert akiket autóval visznek, azok is gyalogossá válnak, legkésőbb az iskolakapuig tartó utolsó 20 méterre.)

Miért is nem engedik el a szülők biciklivel a gyereküket? Mert a települések úthálózata nem kerékpározható biztonságosan. A City Lab Barcelona már idézett kutatásában is az szerepel, hogy a bicibuszos utakról a bicibuszos szervezők 80 százaléka véli úgy, hogy nem biztonságos bicibuszos támogatás nélkül. Ezt a tényezőt a törökbálinti szervező is kiemelte (ld. később).

Ördögi kör

Más kérdés, hogy amikor a szülők az autósok nagy száma miatt nem szívesen engedik el a gyerekeiket iskolába gyalog, biciklivel, vagy akár tömegközlekedéssel sem, hanem inkább maguk elviszik őket autóval, akkor azzal ők is fokozzák a reggeli káoszt, és rontják a nem autóval közlekedők biztonságérzetét. Nehéz ebből kikeveredni, mert ahogy a podcastban megszólaló szülő, Kiss Letti fogalmazott: ő nem a gyerekében nem bízik, hanem az autósokban. A gyereke már tud felelősségteljesen közlekedni, viszont autósból sok a figyelmetlen, és ennek a veszélynek már nem meri kitenni a gyerekét. 

„A meg nem történt balesetek ugyanúgy hatással vannak a döntéseinkre, mint a megtörténtek” - mondta el Bereczky Ákos, ahogy azt is megemlítette, hogy a baleseti statisztikák javulása nem biztos, hogy azt jelenti, hogy biztonságosabbak az utak. Arról is szólhatnak, hogy a rossz élményeink miatt „csak a négy fal között sétálunk”, és a gyerekeinket akár a zebra túloldalán lévő kisboltba se engedjük le szívesen.

Az autósok száma egyébként ténylegesen nőtt: csak a fővárosi agglomerációban 200 ezerrel több autó van mint 2010-ben - olvasható Bringázz a munkába! idei őszi kampányában, amiben a bicibusz is a megoldások között szerepel. Ahogy sajnos a kerékpárosok statisztikába bekerülő halálos kimenetelű baleseteinek száma - egyedüliként az úthasználók között - egy évtizede nem csökken sem itthon, sem átlagban az EU-ban sem. (A magyar KRESZ módosítása ez év végére várható - friss cikk erről a 24.hu-n. Illetve tavaly ősszel elfogadta a kormány a Nemzeti Kerékpáros Stratégiát. Célok között szerepel, hogy a kerékpározást biztonságosabbá tegyék, de az is, hogy 2030-ra a lakosság 35%-a hetente többször mint fő közlekedési eszköz használja a kerékpárt.)

Az Értékterv munkatársai úgy gondolják, hogy alapvetően egyértelmű az értékválasztás, hogy melyik felé kell haladni, de ők ezt természetesen nem erőltetik, nem erőltethetik senkire. „Rengeteg haszna van az autózásnak, de optimalizálni kellene” - véli Bereczky. Ő is egyébként a bicibuszt nagyon jó kezdeményezésnek tartja, mert megtartja a biciklizés előnyeit: rugalmas, gyors, nem büdös, méretében nem foglal sok helyet, miközben a felnőtt kísérők, maga a konvoj garanciát is jelentenek arra, hogy a gyerekek biztonságban jutnak el az iskolába. 

„A bicibusz az autóval menőknek is segít, hiszen ha csak egyetlen gyerek van, akit nem autóval visznek, akkor egy autóval kevesebb lesz azon az útszakaszon” 

- mondta Bereczky Ákos.

Hogyan készül az Értékterv kutatása?

Elvi támogatás van, a gyakorlati esetleges  

Elérkeztünk a következő részhez, amit érdemes kibontani a bicibuszok vizsgálatánál. Mit szól ehhez az iskola és az önkormányzat vezetése? Mennyire támogatóak a bicibuszokkal?

Külföldi videókat nézve feltűnhet, hogy gyakori a kordon vagy rendőri kíséret a bicibuszosok mellett. Glasgow-ban a szervezők kapcsolót kaptak a városvezetéstől a közlekedési lámpákhoz, hogy a konvoj egyben át tudjon haladni a zöld lámpákon. Magyarországon itt még nem tartunk, de az általam megkérdezett bicibuszosok kivétel nélkül tudtak pozitív együttműködésekről beszámolni. 

A pécsiek elmondása szerint emberhiányra hivatkozva nem tudott eddig a rendőrség motoros kísérőt biztosítani a konvojhoz. (Gyakorlati tipp: a bicibusz eseményét javasolt bejelenteni a rendőrségen.) Az önkormányzattal viszont éppen a bicibusznak köszönhetően lett mint biciklis polgárnak érdemi kapcsolata Simon Wintermansnak. Ő az elmúlt években többször is kopogtatott náluk javaslatokkal, de eddig úgy tapasztalta, hogy nem veszik komolyan. A bicibusz áttörést hozott neki ilyen téren.

Kiskunfélegyházán nem volt nehéz partnerre találni a rendőrségben, mert a szervezet rendszeresen tart előadásokat az iskolákban a biztonságos közlekedésről és a balesetmegelőzésről, amelyekbe belefűzik a biztonságos kerékpározásról is a tudnivalókat. A rendőrség hivatalosan ott sem kíséri a programot, de az önkéntesek között vannak rendőrök is, akik akkor is vállalják a kísérő szerepét, amikor a saját gyerekük éppen nem biciklizik - mesélte Kürti Márta.

Törökbálinton az önkormányzattal indult jól a kezdés tavaly. „Nagyon pozitív élményben volt részünk, mert az őszi Autómentes Napot nem ránk szervezték, hanem mellénk. Sőt, tulajdonképpen bevontak minket” - mondta Szalai László, szervező. Az aznap biciklivel iskolába tekerő gyerekek bringás reggelit (kakaós csigát) is kaptak, amelynek a költségét az önkormányzat állta. Közel 200-an vettek részt a programon, és a bicibuszosok az együttműködést azért is értékelték, mert ezelőtt csak egy alkalommal indítottak bicibuszt, de így is megvolt a bizalom feléjük. Később szintén az önkormányzat kötötte össze őket a helyi városőrséggel, akik péntek reggelente be is segítettek nekik (pl. átkelni egy főúton, illetve egy másfél sávos, de kétirányú alagútban leállították az ellenirányú forgalmat.) Ezt azért is tartja fontosnak Szalai, mert olyan gyerekeket is be akartak vonni, akiknek a szülei nem jöttek volna, és „evidens volt, hogy csak akkor engedik el őket, ha valami biztonságot garantálunk nekik”. Igaz, a városőrség kapacitása is úgy tűnik, véges. „Egyértelmű, hogy ilyet minden nap nem lehetne tőlük elvárni, sőt ez a heti egy is kicsit sok volt nekik, de jöttek aranyosan” - fogalmazott Szalai László.

Az önkormányzattal való együttműködés erősítésére már több tervük van a jövőre nézve is. Évekkel ezelőtt volt a városban az I bike Budapesthez hasonló kerékpáros-felvonulás, a Kerékbálint, amit idén szeretnének feléleszteni. (Céldátum: április 13.) A másik, ahogy Szalai fogalmazott „vesszőparipája” egy amolyan csapatépítő-érzékenyítő bebiciklizés az önkormányzati, városfejlesztési osztályon dolgozóknak (azaz az illetékeseknek), ami során a város kerékpáros infrastruktúrájának és kerékpáros közlekedés biztonságának jelenlegi állapotát közvetlenül be tudná mutatni. (A 1. Városházi Velot 2024. március 6-án meg is tartották.) Az összefüggő bicikliutak hiánya, a bicibusznak is hátrányt jelenthet, hiszen

„elég, ha 20 méter hiányzik egy kerékpárútból, de ha ott életveszélyes átmenni, akkor hiába van előtte-utána több kilométer hosszan, ha valahol megszakad, akkor abba az irányba, hogy engedsz el egy gyereket?”

- tette fel a kérdést. 

A törökbálintiak legszívesebben minden napra szerveznének bicibuszt, a lelkesedésüket és eltökéltségüket a Magyar Kerékpárosklub is nagyra értékeli, tavalyi munkájukért ők kapták meg a klub arany vándorserlegét. A pécsiek is legszívesebben minden egyes iskolanapon mennének.

Összefoglalva ezt az aspektust: nyitottság látszik az önkormányzat felől, viszont az problémákat okozhat, hogy gyakorlatilag az összes iskola állami vagy egyházi fenntartásban működik, emiatt az iskolaigazgatók és az önkormányzatok nem egy terepen mozognak. Milyen problémákat vethet ez fel? Például, hogy ki felelőssége a rossz állapotok felszámolása. „Nincsenek egymásra utalva, mindenki tud létezni a maga világában, anélkül, hogy a másik bármit csinálna. Az iskola előtti útszakaszról, annak a forgalmi rendjéről, van-e zebra vagy fekvőrendőr stb. általában a polgármesteri hivatal dönt (mint közútkezelő). Az iskolaigazgatónak meg arra van ráhatása, hogy van-e biciklitároló vagy nincs, van-e mobilitási héten kampány vagy nincs és így tovább” - magyarázta Bereczky Ákos. 

Ebben a cikkben ennél a résznél itt megálltam, az önkormányzatokkal, iskolavezetéssel (Helstáb Ákost leszámítva) nem vettem fel (eddig) a kapcsolatot. (A nyitottság nálam is megvan.) 

Ne csak biztonságos legyen, hanem élmény is

Miután elindul egy bicibusz, a szervezőknek sok erőforrásába kerül azt fenntartani. Simon Wintermansnak heti több órája megy el arra, hogy egyeztet a kísérőkkel, újakat keres, fejlesztéseket eszközöl. A törökbálintiak is azt mesélték, hogy a fejlődés szűk keresztmetszetét az önkéntesek száma jelenti. Az biztos, hogy önálló büdzsé nélkül rengeteg múlik a szervezők lelkesedésén és a kreativitásán. Például a podcastban Wintermans azt mesélte, hogy éppen egy felnőtt dinójelmezre gyűjt, amit majd egy kísérő tudna viselni. (Ez végül sikerült is, a velociraptor a pécsiek kabalafigurája lett.) Pécsett hangszórót és zenét is bevetnek, mert egyértelműen sokkal vonzóbb a bicibusz, ha mókás is - mondta Wintermans. A City Lab Barcelona kutatása is kiemeli ezt a faktort, megemlítve, hogy sok helyen amolyan karneválként vonul végig a bicibusz konvoj a városon, ruhájukkal, kiegészítőikkel nem egyszer kapcsolódva egy-egy nevezetes naphoz is (a nemzetközi nőnapot emelik ki). 

A Pécsi Bicibuszosok - valószínűleg a céljaik mellett a színes, vidám megjelenésük miatt is - népszerűek a pécsiek között úgy általában is. Ezt bizonyítja, hogy 2023-ban a Made in Pécs Zöld Pécs-díját a közönségszavazatok alapján ők nyerték el. 

A kiegészítők húzóerejét a kiskunfélegyháziak is hangsúlyozták, a gyerekek, felnőttek egyaránt szeretik a matricákat, zászlókat. Ők a Kerékpárosklub bicibuszos kiegészítőit használják, tőlük kaptak az előbbieken túl láthatósági karcsapót, de lehet kérni oklevelet is. (A pécsiek egyébként nem ezeket használják, ők maguknak terveztek arculatot, logót.) És minden pozitívumról érdemes a közösségi médiában is aktívan kommunikálni. Legyenek vonzó fotók, szerepeljen a bicibusz a médiában, érjen el a híre minél több emberhez. Ami még jellemző a csapatokra, akiket megkerestem, hogy saját bicibuszos csoportokat hoztak létre a Facebookon. (A törökbálintiak a helyi szervezet Facebook-oldalát használják erre.) 

Mi az, ami ezeken kívül elkel egy bicibusz szervezésénél,

Mi az, ami ezeken kívül elkel egy bicibusz szervezésénél, és mi az, ami akadályozhatja a sikerességét?

A bicibuszok hazai történeteinél biztosan közös elem, hogy lelkesedésből indultak el. Megfelelő hálózattal és eltökéltséggel bírók szervezik, akiknek motiváltsága könnyen átragad a közösségre is. De érdemes nem elsiklani afelett, hogy egy ilyen programban részt venni mindenképp egy kis felkészülést igényel, ezáltal extra teherként jelenhet meg a családok életében. „Kicsit ki kell lépni a komfortzónából". Erről a podcastban mesélt Kiss Letti, aki szülőként vett részt a beszélgetésben. Korábban kell felkelni, elő kell készíteni a biciklit, pontosan ott kell lenni a csatlakozási pontnál. Szintén a podcast vendége, Helstáb Ákos ehhez hozzátette, hogy „a magyar családok elképesztően leterheltek, főleg, ahol több gyerek van". Az egyikük délután különórára megy, a másik edzésre és így tovább, a szülők pedig a munkájuk mellett igyekeznek minden plusz feladatot intézni, a bicibusz meg egy következő megoldandóként jelenik meg az életükben. 

Az is igaz, hogy azoknak, akiknek a biciklizés ismerős kikapcsolódás, könnyebb csatlakozni az eseményhez. Például eleve már van biciklijük, bukósisakjuk, a gyerekek tudnak biciklizni, és valamennyire karban is tartják a kerékpárokat (működnek a fékek, van rajta lámpa). Pécsett már gondolkoznak azon, hogy hogyan tudnák segíteni olyan családok gyerekeinek részvételét, akiknek nincs biciklijük. Erre merült fel az az ötlet, hogy lenne egy biciklikölcsönzőjük (bizományiuk), ahol a csapat kinőtt, felesleges biciklijeit gyűjtenék, majd adnák oda azoknak, akiknek nincs.  

Simon Wintermans kulturális különbségnek tartja, hogy nálunk egy kis eső is már sokakat elriaszt a bringázástól, ezért érdemes hangsúlyozni, hogy ez igazából nem akadály. Ahogy a buzdításban is ügyesnek érdemes lenniük a szervezőknek. Ha valaki az egyik héten nem jött betegség, egyéb elfoglaltság miatt, akkor nem árt felrázni, hogy a következőt ne hagyja ki semmiképp. Ugyanígy munka a kísérőket beszervezni, egyeztetni velük hétről hétre. És valamennyire edukálni is kell őket arról, hogy időben szóljon az, aki mégsem tud menni. Hiszen, ha nem találnak helyettesítőt, akkor egy egész útvonal bicibuszozása elbukhat, hiszen kísérő nélkül nem indulnak útnak a gyerekek. 

A szervezőknek a biciklizés közben a biztonság mellett arra is ügyelniük kell, hogy megfelelő tempót diktáljanak. A túl gyors és a túl lassú tempó egyaránt ronthat a program móka értékén. Wintermans fel is idézett egy esetet a podcastban, amikor egy alkalommal egy kislány ment elől egy magához képest túl kicsi biciklivel, ami miatt lassan haladt, és ezzel feltartotta az egész konvojt. Emiatt a nagyobbaknak már kicsit unalmas lett a biciklizés, ráadásul késve is érkeztek a következő találkozási helyszínre.

„Ha nagyon sok ilyen kicsi gyerek lenne, akkor lehetne egy junior bicibusz konvojt is indítani”

- dobott be rögtön egy ötletet a problémára Wintermans. 

Amikor egy nagyobb csapat bicibuszos beérkezik egy iskolába, akkor a biciklijüket valahová el is kell tenniük, erre szintén kell választ találnia a szervezőknek, az iskoláknak, mert a legtöbb helyen nincs elég biciklitároló. 

Végezetül a bicibusz szervezők még mindig keresik a jó megoldást a bicibusz valószínűleg leggyengébb részletére: hogyan jutnak haza délután a gyerekek? Mivel mindenki máskor végez, ebédel vagy nem, különórára megy még a városon belül, nem vagy nehezen kivitelezhető a hazaútra egy konvoj. Jelenleg ezt egyénileg kezelik a családok. Ötletek már vannak ennek megjavítására, felmerült például, hogy bevonhatnák kísérőknek - akár kötelező közösségi szolgálati lehetőségként - a felsőbb évfolyamosokat, középiskolásokat is. A pécsiek applikációt fejlesztenének, amin mindenki megadhatná, hogy mikor menne haza, ami megkönnyítené az összeszervezést - adtak is be ilyen tervet egy pályázatra, de nem kapták meg a támogatást. (A spanyol bicibusz „alapítók" már elindították a saját appjukat, de ilyet a leírás szerint az sem tud kezelni - és az alkalmazás Magyarországon nem is elérhető.)

Összefoglaló: mi kell egy sikeres bicibuszhoz? Íme a bicibusz hozzávalói el(ő)készítési sorrendben:

1. A bicibusz megismerése: a szülők hallanak róla a médiából és/vagy a Kerékpárosklub szervezésében találkoznak a programmal.
2. Aktivizálni a szülőket, és legalább egy valaki álljon bele a szervezésbe. Ez idő-és energiaigényes feladat. 
3. Hírét vinni a kezdeményezésnek, és kiemelni az előnyeit. Például a gyerekek egészségére, teljesítményére, személyiségfejlődésre tett pozitív hatása. E révén a környezettudatos gondolkodás megismertetése.
4. Kapcsolatkialakítás és támogatás kérése a helyi szervektől: önkormányzat, rendőrség, de a polgárőrség / városőrség megkeresése is jó ötlet.
5. Vonzóvá és szerethetővé tenni a bicibuszozást, legyen élmény is a bicibusz: hangszórók, vidám jelmezek, óriás buborékfújók használata a biciklizés közben, bicibuszozáson kívüli programok szervezése. Ez nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek, kísérőknek is fontos. 

és még + 1: 

6. A nehezítő tényezők figyelembevétele: kísérők száma, bicikli-hozzáférés, időjárás, hazaút. 

A cikkben szereplő városokban így alakulnak a tavaszi bicibuszok:

Pécsett március 1-jén (Pécsi Bicibusz Facebook-csoport) elstartoltak,

Törökbálinton a tervek szerint március első felében (a helyi szervezet Facebook-oldala) indulnak újra,

Kiskunfélegyházán március végére / április elejére tervezik (Kiskunfélegyházi Bicibusz Facebook-csoport) az első járatot.

További alternatív - autózást, tömegközlekedést felváltó - megoldások suliba járóknak

Nyitókép: Pécsi Bicibusz