Milyen eredményei vannak a 10 éve futó, hátrányos helyzetű diákokat támogató corvinusos mentorprogramnak?

Már 10 éve sikeresen támogatja hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok felvételijét, majd egyetemi életét a Budapesti Corvinus Egyetem egyik mentorprogramja. A 10 éve futó Szabó Kálmán Tehetségprogramot corvinusos hallgatók indították el, és a mai napig ők a szervezői. A mozaikszóval csak SZKTP-ről Hobot Péter, szabadúszó újságíró írt egy riportot a közép-európai megoldásfókuszú újságírást támogató Transitions oldalára. A cikkszemle mellett rövid interjút is olvashattok Péterrel. Üdv a Megoldokk a Teleszkóp rovatában!

Mi a program egyedisége? 

• Már jóval a felvételi időszak előtt keresik, határon innen és túl a tehetséges középiskolásokat. A tájékoztatáson túl ingyenes korrepetálást is biztosítanak az egyetemisták a jelentkezőknek. A sikeres felvételi után pedig peer-to-peer mentorálást - a már beilleszkedett, a problémákat jól ismerő hallgató ad tanácsokat újoncoknak -, illetve a programban részt vevők anyagi támogatást is kapnak.
• A legrosszabb évben a 10 középiskolai mentorált közül 7-et felvettek a Corvinusra - egy évvel ezelőtt 12-ből 12 diákot - amely annak tekintetében, hogy az egyetemre a jelentkezők mindössze 10 százaléka tesz sikeres felvételit, nagyon jó eredmény.

• A kezdeményezés kicsi, főleg ha tudjuk, hogy évente 50 ezer végzős középiskolás van Magyarországon, és az SZKTP kutatása szerint tanulmányaik és élethelyzetük alapján közülük 1000 diák beleillene a programba. Ezzel együtt évente annak a tucat hallgatónak az életében nagy változást hoz az ösztöndíj: az egyetem első évében 800 000 - 960 000 Ft szabadon felhasználható anyagi támogatásban részesülnek.
• A programot adományokból tartják fenn, amelynek közvetlenül 80, közvetve 93 százaléka jut el az ösztöndjíasokhoz. A mentorok, segítők önkéntesek, fizetést a munkájukért nem kapnak.
• A program sikerét jelzi, hogy 2020-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán továbbtanuló diákok is jelentkezhetnek a programba.

A programról és a riport születéséről beszélgettem a cikk írójával, Hobot Péterrel is. 

Mit tartasz fontosnak ebben a programban?

Az SZKTP két fő részből áll. Az egyik a mentorálás, a másik az anyagi támogatás. Egyik nélkül se működne ilyen jól a program. Ha kiszednék a pénzügyi részét, akkor nem hiszem, hogy ennyi jelentkező lenne, mert nehéz lenne benne látni a materiális előnyt. Viszont, ha csak a pénzt adnának, akkor meg a lényege veszne el. A program nagy ereje abban van, hogy azok az emberek, akiknek van „know-how-ja”, azaz tudják hogyan kell letenni egy vizsgát, elvégezni egy egyetemet vagy azért mert már ebbe beletanultak vagy mert olyan családból jöttek, ahol ezt magukba szívták, megosztják ezt a mintát azokkal, akik ebben járatlanok. A kortárs (peer) tanítja a kortársát. 

Az írásodban megtalálhatók a megoldásfókuszú újságírás fő elemei. Elmeséled az olvasóknak, hogy miben más ez a cikk, mintha nem a megoldásfókuszú megközelítés szerint írtad volna meg?  

Az, hogy a program működik, mi a megoldás és hogyan működik, az fejlesztői hasonlattal élve a front-end (a számítógépes programoknak, weboldalaknak az a része, amelyiket a felhasználó lát és használ). De az, hogy mit old és hogyan oldja meg, ezek a kevésbé izgalmas részek, azaz a backend (kívülről nem látható, a tényleges számításokat végző részei a programoknak, weboldalaknak) nem szoktak belekerülni általában egy ilyen cikkbe. Miért dolgoznak például ebben a programban emberek, honnan lesz nekik pénzük, mitől lehet replikálható ez a kezdeményezés? Az SZKTP egy szervezeti megoldás, ezért én is sokat írtam a szervezet működéséről, és a bennük dolgozók és résztvevők motivációjáról is.

Néhány hete jelent meg a cikked, kaptál már visszajelzést rá? Szerinted van hatása egy ilyen cikknek? 

Az újságírásban jellemzően napi és heti ciklusok vannak. Korábban hosszabb ideig dolgoztam a G7-nél, és ott is azt tapasztaltuk, hogy nehéz kikerülni a napi ciklus nyomása alól. Az emberek többségét az érdekli, hogy az adott napon mi az aktualitás, ki mit nyilatkozott. A heti szintű ügyeknek tized annyi olvasottsága van, például, hogy egy épülő gyárnak milyen társadalmi hatása lehet a jövőben. A megoldásközpontú újságírás számomra azt jelenti, hogy a témáknak nem napi vagy heti az időbeli relevanciája, hanem félévi vagy akár évi is. Ha valakinek energiabiztonságra van egy jó megoldása, akkor ez a téma hónapok múlva is érdekes lesz. De egyébként eddig egy barátom írt vissza, hogy olvasta, illetve az SZKTP-vel osztottam meg, de azt gondolom, hogy aki később olvassa, annak is érdekes lesz a cikk. 

Még több részletért, az ösztöndíjasok személyes benyomásainak megismeréséhez olvasd el Péter cikkét a Transitions oldalán.

Nyitókép: SZKTP