Érdemes lenne továbbgondolni, hogy mit tanítsunk a gyerekeknek a médiáról

Ha megtanítjuk a fiatalokat eligazodni a hírek között, magabiztosabbak lesznek, és emiatt nagyobb lelkesedéssel fognak foglalkozni az őket érintő problémákkal. Ez nemcsak társadalmi haszonnal jár, hanem a mentális egészségükre is pozitív hatással lesz. Nagyon röviden így foglalható össze egy angol médiaedukációs programról készült első riport. A News Literacy Lab a megoldásfókuszú újságírás megismerését külön is a tananyagának részévé tette.

2019-ben, személyes indíttatásból is vágott bele Jodie Jackson a News Literacy Lab (NLL) felépítésébe. A háromgyerekes, pszichológus végzettségű szakember a covid idején jött rá, hogy ő hiába kutatja már egy évtizede a híreket jellemző negatív torzítások mentális és társadalmi következményeit, a gyerekeinek nincsenek meg alapból azok a készségei, amelyek segítik őket a tájékozódásban a hírek világában. 

A 14-18 év közötti gyerekeket megcélzó program, amit a csapatával összeállított, elkanyarodik a hírértés (magyarul csak a médiaértés kifejezés van jelen) hagyományos oktatásától. Az ilyen programokban az álhírek, fizetett tartalmak felismerése kap nagy hangsúlyt, de Jacksonék szerint ez kevés. Ők 5 tanulási modult dolgoztak ki: 

• a hírek és az újságírás szerepe, 
• a szerkesztői, politikai elfogultság jellemzői, 
• a megoldásközpontú újságírás és 
• a kognitív torzítások megértése is külön modult kapott 
• az álhírek felismerése mellett. 

Az NLL tapasztalata szerint a gyerekeket sokkal jobban meg lehet fogni a téma iránt, ha azt személyessé teszik nekik. Nem arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy pl. a hamis hírek, hogyan befolyásolhatják a választásokat, egy ország jövőjét, mert ehhez kevéssé tudnak kapcsolódni, a politika sokukat nem érdekli. Hanem arra, hogy 

ha a hiteles híreken keresztül jobban kiismerik magukat a világban, akkor nagyobb befolyással lehetnek az életükre is, 

olyan kérdésekben is, amelyek közvetlenül érintik őket. A programról két londoni iskola, 112 diákjának bevonásával egy kutatás is készült. Ebből az derült ki, hogy a program után a gyerekek jobban értették a saját kognitív torzításaikat, és azt is, hogy a hírek milyen hatással lehetnek a mentális egészségünkre. A megoldásközpontú újságírás megismerésével pedig a kiegyensúlyozott tájékoztatás iránt elkötelezettebb lettek, illetve ezzel együtt felerősödött bennük a remény érzése. A megoldások azt mutatták nekik, hogy megéri cselekedni. 

Miért fontos a remény?

Ahogy Jodie Jackson a beszámolóban levezeti, a remény általánosan azt jelzi, hogy a vágyott jövőt lehetségesnek tartjuk. A remény nem egy fix lelki állapot, ha nincsenek a vágyainkra bizonyítékok, és hiányzik a meggyőződés, hogy a tettekkel képesek leszünk változást elérni, akkor a remény elhal. A kutatásban résztvevő gyerekek, a programról adott egy-egy szavas visszajelzésükben, leggyakrabban ezt a szót használták. Ami Jacksonék szerint nagyon jó jel, mert 

akik reménykednek, azok sokkal inkább hajlandóak tenni valamit a kívánt célért, mint azok, akik nem.

Nem akarnak a valóságtól elrugaszkodni, amit jelez, hogy a beszámolóban idézik Trudy Govier kanadai filozófusnő gondolatát is, miszerint

a reménynek nem része, hogy ne vegyük figyelembe a negatív lehetőségeket, az viszont igen, hogy számba vegyük a pozitívakat. 

Még egy érdekes gondolat a beszámolóból: a kutatások szerint a magas fokú hírértés sem véd meg minket a negativitás torzító hatásaitól.

Mi a helyzet Magyarországon? 

Ebben a posztban nem térek ki a hazai helyzetre (lehet, hogy később még igen), de korábban írtam róla egy cikket a Média 2.0. blogra. 2016-ban, az akkori alapvető jogok biztosa, Székely László elrendelt egy felmérést a magyar médiaértés-oktatás helyzetéről az NLL-hez hasonló indíttatásból: 

„Még soha ekkora szükség nem volt arra, hogy a gyermekek, fiatalok olyan oktatásban részesüljenek, amely alkalmassá teszi őket a média világában való biztonságos eligazodás (...) „a gyermekek ugyanis akkor érthetik meg az őket körülvevő világot, ha képesek értően, kritikusan megítélni és befogadni a hallott, látott információkat, ezt a célt szolgálja a médiaértés -oktatás.” - fogalmazott 7 éve az akkori ombudsman. 

Sajnos a felmérés eléggé szomorú eredménnyel zárult: hiánycikk volt a megfelelő számú, szakképzett tanár és a naprakész tananyag is.

Sehol nincs a médiaoktatás, tanárok sincsenek rá

Nincs elég szakképzett tanár, de igazából csak ott működik a médiaoktatás az iskolákban, ahol a tanár lelkes és elkötelezett. De akkor is kevés óraszámban tanítják, az iskola és média egymás mellett fut, két külön világ a felnőtt fejekben és irányelvekben, de a gyerekekében nem. Az ehhez való…

Blog.huKandó Eszter

Nyitókép: Daria Nepriakhina / Unsplash