Podcast

Nem hittem a jövőjében, de azért csináltam

A Dokksztorik 3. epizódjában Kun Árpád íróval beszélgettem - a fizikai munka pozitív hatásáról, az akarat negatívumairól, és arról is, miért éri meg szembenézni önmagunkkal.

„Szerencsés véletlen szerintem, hogy rájöttem, hogy a fizikai munka mellett lehet írni” - kezdte a beszélgetésünket Kun Árpád a Dokksztorik 3. epizódjában. A lassan két évtizede Norvégiában élő íróról ez az életrajzi elem talán a legismertebb a nagyközönség felé. Egyszer még Friderikusz Sándor is őt hozta fel jó példaként az egyik podcastjában arra, hogy egy művész nem csak a művészetéből élhet meg - pláne, ha abból nem is tud. Árpád története még talán abban egyedi, hogy ő nem érdekes kitérőt tett a fizikai munka irányába, hanem az írói sikerei mellett is folytatja - nem csupán pénzügyi okokból és kompromisszumként. A szociális szférában dolgozik, - eleinte norvég nyelvtudás és képesítés hiányában takarító volt -, ami révén emberek tucatjainak az életébe nyer egészen közelről bepillantást. Íróként ezt hamar úgy élte meg, mint aki aranybányára bukkant, de mint bölcsész férfi, aki a kapitalista társadalmat kicsit kívülről figyeli (semmiképp sem tolja vagy a nyertese) is ennek köszönhetően találta meg a helyét a világban - mesélte a podcastban.

A Dokksztorik podcastban azt az emberi hozzáállást keresem, ami segít megoldani a nehéz helyzeteket. Kun Árpád könyveinek főhősei jó problémamegoldók, még, ha nem is egyből jutnak el egy-egy megoldásig, de azokat folyamatosan keresik. A beszélgetésből kiderül, hogy Árpádnak magának is van terve a nehéz szituációkra, de, ahogy fogalmazott, semmiképp sem tartja magát szentembernek.

Ahogy a korábbi beszélgetőtársaimnak, Árpádnak is feltettem még pár kérdést a podcast felvétele után. A Tájoló kérdésekben a megoldások lelőhelyeire, a problémák bevált megközelítésére vagyok kíváncsi. Árpád például többek között mesélt arról, hogy

milyen könyvek és szerzők gyakoroltak rá nagy hatást,
milyen tanácsot adott egyszer lányának, aki éppen egy nehéz élethelyzetben volt,
és mit ajánl általánosságban a megoldások megkereséséhez.

Miről olvashatsz még itt?

Bordeaux-tól a fjordokig, tanítástól az ápolásig, versektől a regényekig - Kun Árpád életrajza.
A podcast tartalmáról.
Árpád Tájoló kérdésekre adott válaszait - ezeket a saját tapasztalatokra, módszerekre vonatkozó plusz kérdéseket a podcast felvétele után teszem fel.
Minden a cikkben/podcastban szereplő témához tartozó internetes hivatkozást és még pár, érdekes linket.
A podcast tartalomjegyzékét percmutatóval, illetve a podcast teljes leiratát le is töltheted.

Hol találod a podcastot?

Spotify 〰️ Apple Podcast 〰️ YouTube 〰️ RSS

Továbbá itt is meghallgatod a lenti lejátszón most vagy később. (Utóbbihoz kattints a Listen later szövegre).

Bordeaux-tól a fjordokig, tanítástól az ápolásig, versektől a regényekig

Kun Árpád 1965-ben született Sopronban. Az ELTE Bölcsészkarán végzett, családjával 2006-ban költöztek ki Norvégiába. Az országváltás előtt Franciaországban, a bordeaux-i egyetemen magyar lektorként dolgozott. Ezután mentek egy nyugat-norvégiai faluba, egy fjord mellé, ahol végül 13 évet töltöttek. 4 évvel ezelőtt költöztek át Oslótól egy órányi található Hamarba. Korábban verseskötetei jelentek meg, Norvégiában fogott bele a regényírásba is, a 2013-ban kiadott Boldog Észak: Aimé Billion mesél Aegon-díjat nyert, ebben az évben József Attila-díjjal is kitüntették, a következő két könyvével: ez a Megint hazavárunk, és a tavaly megjelent Takarító férfi amolyan trilógiát írt - más neveken, de mindegyikben szerepel egy magyar író, aki Norvégiában él családjával a fjordoknál, és mindeközben házi segítőként dolgozik egy helyi idősek otthonában. Ahogy ugye nagyjából így van ez a valóságban is. Jelenleg új regényén dolgozik, ez már új tematikát követ, a helyszín az ókori Görögország. Feleségével 4 gyerekük van, akik most 20, 17, 15 és 12 évesek.

Az interjúban engem talán az a gondolata fogott meg a legjobban, hogy sokan nem mernek szembenézni magukkal és igazán megismerni önmagukat, mert félnek, hogy ott mit találnak: enélkül viszont nem tudják a saját életüket élni. „Ezt nagyon erősen gondolom, hogy

minél inkább megismerjük magunkat, - a delphoi jósdának a mondata, hogy ismerd meg önmagadat -, annál inkább tudjuk, hogy tudunk az adottságainkkal valamit kezdeni. Mert tényleg másból nem tudunk gazdálkodni”

- mondta Árpád.

Feliratkozom a hírlevélre

A podcastban még beszél arról, hogy:

hogyan erősítette meg benne azt a segítői munkája, hogy nem a saját akaratunk a legfontosabb,
gimnazistaként is azok a beszélgetések érdekelték, ahol az emberek meg akartak oldani egy problémát (és nem csak a saját igazságukat lenyomni a másikon),
az apaságban mit adott neki Norvégia,
miért szeret sportolni,
miért volt nehéz neki sok évig hazajárni Magyarországra,
miért a pillanatokban kell szerinte bátornak lenni,
és, hogy miért nem tud sok régi ismerősével ma már beszélgetni.

A műsor meghallgatásához kattints ide.

Tájoló kérdések 🧭 — Árpád válaszol

Egy-egy podcast felvétele után további személyes megoldásokról, élettapasztalatokról is megkérdezem az interjúalanyaimat. Kicsit más megközelítésből, akár általánosabban is, kik és mik, milyen emberek, könyvek, értékek hatottak rájuk, és miket adnának tovább. Összeírtam egy csokornyi ilyen kérdést (Tájoló kérdések nevet kapta), amelyek közül Árpád többre is válaszolt.

Mi az a könyv (=mű: film, vers, fotó stb.), amire úgy emlékszel, hogy a legjelentősebb hatást tette rád?

Nagyon sokszor rendültem meg könyvektől, versektől, filmektől és festményektől (fotóra nem emlékszem), sőt zeneművektől is. Ez a megrendülés, ha tetszik: „legjelentősebb hatás”, szerves része az életemnek. Sokáig tudnám sorolni a neveket, címeket, de mondok két írást, amitől kicsordultak a könnyeim. John Williams Augustus című regényének, illetve Platón Phaidón című dialógusának a végén. Vivaldi egyes oboaversenyeitől magasztos boldogság fog el, ahogy Kormos István versétől, a Vonszolnak piros delfinektől emésztő, vad és jóleső mélabú. Tiziano Koncert a szabadban című festményéhez három hónapig jártam be a Louvre-ba szinte minden nap, mivel egy sarokra laktam onnan, és a Teacher cardommal ingyen tehettem, és órákat álldogáltam előtte megrendülten.

Tiziano: Koncert a szabadban (1509) Forrás: Wikipédia

Mi volt az a változás a világban, amihez a legnehezebben tudtál alkalmazkodni?

Én egy olyan világban nőttem fel Sopronban, amely elég igazságosnak mutatkozott az egyszerű emberekkel szemben. Kiskoromban azt hittem, hogy már nincsenek is szegények és gazdagok, csak a mesében, ahol a sárkányok és a tündérek. Még gimnázium után is, amikor egy fél évet Budapesten dolgoztam, azt tapasztaltam a munkásszállón, hogy még a legszerényebb képességű emberek is elboldogulnak. Ehhez a tapasztalathoz képest rettenetes volt látni az utcán megjelenő hajléktalanokat a rendszerváltozás után.

Ha választhatnál egy jó tanácsot, amit a gyerekeid mindenképp megfogadjanak, mi lenne az?

Nem szoktam jó tanácsot adni a gyerekeimnek, mert nem hiszek a hatásában. Szerintem úgyis azzal hatunk a gyerekeinkre leginkább, amilyenek vagyunk, ahogy élünk, ahogy reagálunk a dolgokra. Ennek ellenére néha azon kapom magam, hogy „prédikálok”, okoskodom nekik. Ilyenkor próbálom minél hamarabb leállítani magam. Ennek ellenére egy jó tanácsot mégis adtam a nagyobbik lányunknak az életének egy kivételesen nehéz pillanatában. Mondtam, hogy

próbáljon mindig félelem nélkül dönteni. Ha pedig ehhez nincs elég bátorsága, legalább azt tisztázza magában, hogyan döntene, ha nem félne.

Van-e olyan módszertan, amivel szerinted nagy eséllyel lehet megoldást találni?

Visszakapcsolódom a nagyobbik lányunknak adott jó tanácshoz. A legjobb módszertan az, ha a lehető legkevésbé félünk, amikor megpróbálunk megoldást találni. Mondom ezt úgy, hogy átéltem magam is nagy félelmeket, hosszan tartó szorongásokat az életemben. Az évek távlatában azonban azt tapasztaltam, hogy a félelmeim és a szorongásaim sose óvtak meg semmitől, sose segítettek, mindig csak hátráltattak. Talán ez a tapasztalat is segített abban, hogy sikerült megszabadulnom tőlük. Visszajárnak persze, de csak sápadt, erőtlen árnyékai annak, amik egykoron voltak. Könnyen megszégyenülnek, ha rájuk olvasom a múltamban betöltött káros szerepüket.

Van-e olyan könyv, amiben semmilyen máshonnan nem megszerezhető tudás van? Ha igen, neked mi az, és miért?

Többé-kevésbé mindegyik igazán jelentős könyvben van ilyen tudás, azt hiszem. Viszont általában ezt a tudást ki is kell tudni olvasni ezekből a könyvekből. Nem ismerek olyan tudást, ami csak úgy az ember ölébe hullana. Ráadásul vannak olyan tudások, amiket hiába olvasunk el, ha még nem értünk meg rájuk, nem tudjuk élmény szinten mélyebben magunkévá tenni őket.

Van-e olyan szerző/alkotó/ember, akit sokszor ajánlasz mások ﬁgyelmébe, hogy ismerjék meg? Ha igen, ki ő, és miért ajánlod?

Sose olvastam módszeresen filozófiát, óriási lyukak vannak e téren a műveltségemben, de néhány filozófusért nagyon tudtam lelkesedni az életemben. Például Az értekezés a módszerről Descartes-jáért, aki szenvedélyesen és megrendülve keresi az igazságot, vagy imádtam Diderot-t, aki mindig okosan, elegánsan és könnyedén tud filozofálni. Mégis, akiért egész életemben rajongtam, az Szókratész. Emlékszem, micsoda rádöbbenés volt gimnáziumban, amikor elolvastam az első Platón-dialógust, ahol szerepel. Nem bírtam magamhoz térni az ámulattól. Hiszen én is mindig így szerettem volna beszélgetni másokkal!

Hogy közösen, okosan, tiszta szívvel azon igyekezzünk, hogy választ keressünk egy kérdésre, megoldjunk egy problémát, és ne magunkat, a hiúságunkat akarjuk előtérbe helyezni a mások rovására.

🪢 Linkek gyűjteménye - Árpád könyvei, cikkek, és egy dokumentumfilm róla:

Kun Árpád kötetei és megjelenésük dátuma:

Ilion (versek, 1989)
Bál (versek, 1991)
Esőkönyv (novellaciklus, 1995)
Medárdus énekel (versek, 1998)
Véletlen madár (versek, 2003)
Szülsz (versek, 2011)
Boldog észak. Aimé Billion mesél (regény, 2013)
Megint hazavárunk (regény, 2016)
Takarító férfi (regény, 2022)

A podcastban idézett 2017-es interjú az Irodalmi Jelen online kiadásában jelent meg. Az interjút Laik Eszter készítette.

2016-ban Surányi Z. András forgatott egy dokumentumfilmet Árpádról. A filmben a kérdező: Parászka Boróka.

🌅 Könyvek, művek, amiket Árpád ajánl:

Platón egyik legismertebb dialógusa, a *Phaidón.*

Kormos István (1923–1977) költő, író, műfordító, dramaturg, a Vackor-mesék szülőatyja éppen 100 éve született. A felvételen ő maga mondja el a verseit - a videó elindításakor Árpád egyik kedvence, a Vonszolnak piros delfinek következik.

Wikipédia-oldal René Descartes *Értekezés a módszerről* című munkájáról.

Életrajz Platónról a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán. Szókratésznek nem maradt fent műve, gondolatait többek között tanítványának, Platónnak a dialógusaiból ismerjük.

A nyitóképen látható fotót Szilágyi Lenke készítette.

⚓

Köszönöm, hogy elolvastad a posztot! Ha a jövőben is minden tartalmat teljes terjedelmében szeretnél olvasni és hallgatni, horgonyozz le a Megoldokkon, és válaszd az előfizetést. Ha még hezitálsz, a hírlevelemre ingyenesen is fel tudsz iratkozni. Kattints ehhez ide! Megoldásközpontú újságírásról, társadalmi problémákra már kipróbált, tényeken alapuló megoldásokról, és saját munkáimról számolok be benne időről-időre. Egyszeri támogatásban gondolkodsz? Vehetsz nekem egy kompjegyet a következő utamra. Ha emellett döntesz, ezt is nagyon köszönöm! A visszajelzésednek is örülök: hello@megoldokk.hu ~ Jó szelet!