Nemrégiben, életemben először felvettem egy stoppost. Egy idősebb nő állt az út szélén egy kanyarban, elsőnek azt hittem, hogy valami baj történt, mert kétségbeesést olvastam le az arcáról. Mikor megálltam, a mozgásából láttam - ahogy felkapta a táskáját, és igyekezett az autó felé -, hogy fuvarért intet. Az út során beszélgettünk helyi programokról, közlekedésről, és persze a stoppolásról is. Ő régi motoros (stoppos) volt, úgy tűnt, megszámlálhatatlan élménnyel. Azt tapasztalja, hogy egyre kevesebb autós áll meg, és sokszor fordul vele elő mostanában az is, hogy valaki, ahogy én, újonc ebben. Régebben, mesélte, ez teljesen természetes volt, főleg olyan környéken, ahol tudni lehetett, hogy más módon nehézkes á-ból b-be eljutni (ilyen helyen vettem fel én is). Pár napra rá, pont egy erre a problémára reagáló kezdeményezésről hallottam.
A valamivel több, mint 4000 főt számláló Pilisborosjenőn tavaly ősszel egy helyi lakos táblával, lehajtható ülőkével „Vigyél fel” megállót telepített a domboldalra. A hegyre igyekvőket segíti ezzel, hogy itt várakozva egyértelmű tegyék az autósoknak, hogy nekik csak egy rövid fuvarra van szükségük. A projektet a település vezetése is támogatja. Bár a szeptemberi start terveiben összesen 9 megálló szerepelt, a legfrissebb hír szerint is csak egy ilyen van ma is. A kezdeményezés sikerességéről így még nem lehet biztosat mondani, ahogy azt is megérné megtudni, hogy mit gondolnak erről a helyiek. A Facebookon a hírről beszámoló egyik poszt alatt, mintha csak az idős hölgy stopposom kommentjét olvastam volna: „Régen ez magától értetődő volt. A buszmegallókból is elvitték egymást az ittlakók. Nem féltünk egymástól, mindenki ismerte a másikat legalább látásból.” A projektet elindító Marton László abban is bízik, hogy a stoppolásnak köszönhetően „ismertségek alakulnak ki, mert ez még jobbá teszi az életünket”. Valahol ugyanez az alapgondolata a 2017 óta futó My Country Talks programnak.
Mostani sorozatára, a Europe Talks 2024-re május végéig lehet regisztrálni, amit pár héttel ezelőttig már 5000-en tettek meg 37 országból. Egymást nem ismerő európaiak, sokszor eltérő politikai preferenciákkal beszélgetnek közügyekről online. Miről is van szó? A Zeit Online-nál 2017-ben arra voltak kíváncsiak, hogy ebben az elbuborékosodó (nem)közbeszédben lehet-e még párbeszéd két, egymást nem ismerő ember között, akik nem értenek egyet egy-egy politikai kérdésben. Erre készült egy platform, a My Country Talks, ami mostanra már profi szintre fejlődött. Érdemes kipróbálni, engem egy olasz nyugdíjassal, Rossanoval sorsoltak össze. Nagyon kedves volt, jót beszélgettünk. És érdekes, hogy bár a jelentkezéskor feltett 10 kérdésre 3-ra eltérő választ adtunk, élőben kiderült, hogy annyira ezekről a témákról nem is gondolunk mást. Ehhez nem kétlem, kellett mindkettőnk részéről a nyitottság, és valószínűleg ebbe a programba már eleve kíváncsiabbak regisztrálnak, de az biztos, hogy egy 15 perces, élő kapcsolat nagyobb emlék (és jobban hat ránk), mint sokórányi netezés a buborékunkban. Harmadiknak egy ehhez hasonló programról mesélek, aminek voltaképp ugyanez a célja.
„Németországban a zsidók a lakosság mindössze 0,2%-át teszik ki, a legtöbb ember nem érintkezik velük személyesen, így tudásuk nem valós tapasztalatokon alapul” - szerepel a német Meet a Jew program leírásában, amelyben önkéntesek mennek iskolákba, hogy párbeszédet indítsanak a gyerekekkel. Nincs szó tanításról, nem ismeretterjesztés a cél, hanem a program alapítói - ahogy a My Country Talksnál is, hisznek abban, hogy „a szemtől szembeni találkozás segít megelőzni és lerombolni a sztereotípiákat, felváltva azokat tényleges tapasztalatokkal”.
Ezzel végére értem a mai hírlevélnek. Újból köszönöm, hogy itt voltál!
🧜🏻♀️ Tetszett a hírlevél?
Küldd tovább egy barátodnak, és mutasd meg neki, hogy hol tud feliratkozni. (Itt: https://www.megoldokk.hu/feliratkozas/)
Visszajeleznél nekem? Írj nekem levelet a hello@megoldokk.hu-ra.
Máshol is találkoznál a Megoldokkal? Kövess be a közösségi médiában!
Instagram 〰️ Facebook 〰️ LinkedIn 〰️ Twitter + és a YouTube-on is megtalálsz.
Köszönöm, hogy itt voltál! Üdv!
Imre-Kandó Eszter
Nyitókép: Javier Allegue Barros / Unsplash
